Éjjel 2-kor hasfájásra ébredtem. Na, mondom pont egy gyomor rontás hiányzik! De hiába nem hiányzott, jött kéretlenül és könyörtelenül. Szenvedtem, egyre erősebb gyomor görcseim lettek, amik olyan negyed 4 körül hányáshoz vezettek. Na, mondom ennek fele sem tréfa! Hívtuk az ügyeletet, hogy mit csináljunk? Először jól kifaggattak, aztán azt tanácsolták, hogy hívjam a szülészetet. Ezt a fel órás telefon hívás elején is tanácsolhatták volna! Szülészeten azt mondtak, hogy nyomás befelé, de azonnal. Hajnali 4 volt már ekkor. Fájás semmi, csak a gyomor görcsök. Még vizet sem tudtam inni, mert azonnal visszajött. :( A kórházba férjem kolléganője vitt be, 5-re értünk be. Felvettek, ctg-re tettek. El voltunk, sokat kellett várni mindig mindenkire. Ctg jó volt, kaptam szurit, bekötötték a branült későbbi infuzióhoz és vért is vettek. Meg is vizsgáltak, hogy tudják hányadán állunk. 2cm-re volt nyitva a méhszáj. Jöttek-mentek, közben műszak-váltás volt. Felháborítóan sokat várakoztattak! Anti sickness tablettát hoztak, barátnőmmel csak lestünk, hogy szájon át vetetik be, amikor még a vizet sem tudom lent tartani... Bevettem és nem jött vissza, szerencsére! És utána jobb is lett. Olyan 10 körul felvittek a maternity ward-ra, ahol elkülönítve voltam másoktól a vírus miatt. Vártam az infuzióra (folyadékpótlás), amit már vagy 2 órája igértek. Végül délben bekötötték. 2x3 óra. Ráadásul nem mobilisre kötöttek, így ágyban kellett lennem. 1-kor elkezdődtek a fájások is, nagyon megörültem nekik! Éreztem, hogy aznap este már babázunk. Laci és Hannah látogatási időben bejöttek, meg az Andris is. Hannah nagyon ügyesen és okosan hazament az Andrissal, semmi gond nem volt vele az esti alvásnál sem. Büszke vagyok Rá nagyon!!! Laci már velünk maradt. Kb. 5 óra lehetett, amikor a midwife úgy döntött, hogy ctg-re rak, mert hőemelkedésem volt. Azt mondta, ha az enyém 37,2 akkor a babáé 38,2. Lehetett is látni Emily szívverésén, hogy nem minden okés - kissé gyors volt. Eközben még az infúzió is ment, a fájások meg egyre erősödtek. Nem volt valami jó fekve vajúdni. Infúzió fel 7-kor járt le, kicsit késve jött leszedni a Midwife, már 7 körül járt az idő. Ekkor meg is vizsgált. Csalódottan hallgattam,
hogy 5 cm a méhszáj. Közben
azért mondta, hogy most már levisz a szülészetre, mert itt nem tudnak
folyamatosan figyelni. Kb. fél 8-kor értünk le, ágyra fektettek, ctg-re raktak,
bekötötték az antibiotikumot. Közben jött a tanuló doki, aki segített a
Midwife-nak. Majd jött még egy doki, aki mondta, hogy meg fog vizsgálni és
burkot repeszt. Meglepetésemre mondta, hogy méhszáj totál eltűnt, lehet nyomni.
Meg kell hagyni, hogy abban a fel órában brutális fájásaim voltak, dokik nevére
nem is emlékszem. Szóval szét kapták az ágyat alattam és indult a buli. Ügyesek
voltunk, 3 nyomásra kint volt a buksi, ötödikre pedig megszületett Kiss Emily
Zoe 2012/01/19-én 20:20-kor 3570grammal. Gyönyörűséges volt, alig bírtam betelni
Vele! Ezúttal intenzívebben éltem meg a szülést, fájdalmasabb volt, de jobb és
gyorsabb is. A vége is jobban sikerült, mert a doki és a Midwife ügyesen össze
varrtak, csak pár öltés kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése