Hannah & the Playgroup

Hannah szeptember 10-én kezdte az "ovit". Nem engedték a beszoktatást, pedig abban egyzeztünk meg elözöleg, hogy az elsö napokban maradhatok majd. Ez volt az elsö csalódás... Azóta több is akadt... De most nem ezekről szeretnék írni, hanem arról, hogy mennyire okosan és ügyesen veszi az akadályokat a mi nagy lányunk. :) Ay elsö hét beszoktatás hiányában elég nehéz volt lelkileg mindkettönknek. Sírva ment, sírva jött. :( Közben mondták az ovónök, hogy jól el van a közösségben, részt vesz mindenben, nagyon ügyes. A második hét végére elértük azt, hogy ki már nem sírva jött. Viszont ekkorra meg is betegedett. 3 féle nyavaja is végig ment rajta - nátha, hányás, enyhe fülgyulladás. Egy hétig nem is járt oviba (nem úgy mint az angol gyerekek, akiket még lázasan is elvisznek...). Ez az egy hét viszont elég volt arra, hogy vissza essen a sírva megyek-jövök dologba. Sokat beszélgetünk az oviról, hogy kell, mert ott megtanul dolgokat, amit itthon nem tanulna. Meg azt is mindig mondogatom Neki, hogy Te csak 3 órára mész naponta (pontosabban 4 alkalommal), más gyerekeknek egész nap ott kell lenniük. Lassan elfogyott a sírás és már a kedvenc ovónénire sincs szükség. Most már bemegyünk, felaksztja az almáját a fára (ez jelzi, hogy ott van), majd szétnéz, hogy melyik asztalon milyen foglalkozás van és leül a Neki legjobban tetszöhöz. Ad Anyának puszit és megjegyzi, hogy Anya nemsokára jön vissza. Nagyon édes. :) És nagyon büszke vagyok Rá, hogy ennyire ügyesen megállja a helyét az angol közösségben.

P.S.: Szerdán egyik angol barátnöm vigyázott a lányokra egész nap. Ez volt az elsö alkalom, hogy mással voltak ilyen hosszú ideig. Hannah meg sem szólalt magyarul! Angolul kommunikált Sara-val. :)