Csak olvas és olvas
8 éve
2010/01/31
Kedvenc képem
Itt Hannah belemosolygott a kamerába. :) Ez volt eddig az egyetlen ilyen eset, ezért is szeretjük annyira ezt a képet. :)
2010/01/26
Angol állampolgár :)
Kicsi lányunk mától hivatalosan is angol állampolgár, ma érkezett meg az útlevele. :)))
2010/01/25
Az első hónap...
...hihetetlenül gyorsan eltelt. Mostanra már nagyjából összeszoktunk, tudjuk mi az amit szeret, mikor miért sír, stb. Sírásból Hál' Istennek nincs sok. :) Csupán kétszer fordult elő, hogy nagyon sírt (torkaszakadtából nyomta) és csak nehezen lehetett megnyugtatni. Mindkét alkalommal nagyon fáradt volt és emiatt nem tudott elaludni. Máskülönben csak akkor sír, ha éhes, de ez ritkán fordul elő. Inkább nyöszörög és tekergeti magát. Én meg igyekszem gyorsan felismerni a jeleket, ami nagyrészt sikerül is. Így az éjszakai hamizások tök nyugisak és apája simán végig tudja aludni az éjszakát. Hozzá kell tegyem, hogy az egyik fülére kevésbé hall, így ha a jó fülére fekszik, akkor Tőle bármi történhet. :)))
A szopi Nekünk sajnos nem jött össze. :( Mondjuk lehetett volna még próbálkozni, de én úgy voltam vele - és ezért meg lehet vetni, aki úgy gonodlja -, hogy én nem stresszelem sem a gyereket, sem magamat, mert az senkinek sem jó. Sajnos Hannah folyton bömbizett a cici láttán és talán kétszer, ha sikerült bekapnia a bimbót (ami hót lapos volt), de rögtön le is cuppant róla. Próbálkoztunk bimbivédővel is, de azt sem csipázta a Kiscsibém. Így fejtem Neki, amíg volt tejem, de sajnos gyorsan
elapadt. :( Szóval tápisok vagyunk, amivel most már totál kivagyok békülve, mert a lényeg az (legalábbis szerintem), hogy a Gyermekem táplálva és boldog legyen. Egy bibi van csak a tápival, hogy itt Angliában nagyon drága. Nem írják ám fel receptre, mint otthon, sőt, 6 hós korig semmilyen árengedmény sincs rá. :(
Hannah nagyon jó evő, szépen is gyarapszik. 3 hetesen 4050 grammot nyomott a Drágám. Elmúlt 1 hétben viszont totál össze-vissza evett. Alig volt olyan alkalom, hogy egyszerre megevett volna 100ml-t, holott 2 hete már ennyi volt az adagja. De úgy néz ki, hogy megoldódni látszik a probléma. Első körben ugyanis Milupa tápink volt, de a múltkor egy másik márkát vettünk, ami olcsóbb és úgy néz ki, hogy nem ízlett az olcsóbbik túlzottan Hannah babának. Tegnaptól ugyanis újra Milupán vagyunk és kezd helyreállni a rend. :)
Fejlődés: Már egész pici korától sokat van fenn és nézelődik. Egyre több minden érdekli. Ma pl. felfedezte a kiságyában a plüssállatkáit és most először mosolygott rájuk. Nagyon édes volt! :) Eddig leginkább a kiságya fölé szerelt zenélős forgó kötötte le a figyelmét. Hason fekve ügyesen tartja magát és akkor is, ha az ölünkben van. Nagyon erős kiscsaj már most. :)
Fürdeni imád! Apája fürdeti minden este. Ez az elejétől így volt betervezve, mert ugye én itthon vagyok Vele egész nap és kell valamikor apás időszak is, így a pancsi az övé lett.
Sétálni, levegőn lenni és autózni is nagyon szeret. Ez utóbbinak majd akkor vesszük igazán hasznát, ha májusban megyünk haza - minimum 20 órás autóút.
Egyszóval imádnivaló a mi kis Drágaságunk, aki ma 1 hónapos. :)
A szopi Nekünk sajnos nem jött össze. :( Mondjuk lehetett volna még próbálkozni, de én úgy voltam vele - és ezért meg lehet vetni, aki úgy gonodlja -, hogy én nem stresszelem sem a gyereket, sem magamat, mert az senkinek sem jó. Sajnos Hannah folyton bömbizett a cici láttán és talán kétszer, ha sikerült bekapnia a bimbót (ami hót lapos volt), de rögtön le is cuppant róla. Próbálkoztunk bimbivédővel is, de azt sem csipázta a Kiscsibém. Így fejtem Neki, amíg volt tejem, de sajnos gyorsan
elapadt. :( Szóval tápisok vagyunk, amivel most már totál kivagyok békülve, mert a lényeg az (legalábbis szerintem), hogy a Gyermekem táplálva és boldog legyen. Egy bibi van csak a tápival, hogy itt Angliában nagyon drága. Nem írják ám fel receptre, mint otthon, sőt, 6 hós korig semmilyen árengedmény sincs rá. :(
Hannah nagyon jó evő, szépen is gyarapszik. 3 hetesen 4050 grammot nyomott a Drágám. Elmúlt 1 hétben viszont totál össze-vissza evett. Alig volt olyan alkalom, hogy egyszerre megevett volna 100ml-t, holott 2 hete már ennyi volt az adagja. De úgy néz ki, hogy megoldódni látszik a probléma. Első körben ugyanis Milupa tápink volt, de a múltkor egy másik márkát vettünk, ami olcsóbb és úgy néz ki, hogy nem ízlett az olcsóbbik túlzottan Hannah babának. Tegnaptól ugyanis újra Milupán vagyunk és kezd helyreállni a rend. :)
Fejlődés: Már egész pici korától sokat van fenn és nézelődik. Egyre több minden érdekli. Ma pl. felfedezte a kiságyában a plüssállatkáit és most először mosolygott rájuk. Nagyon édes volt! :) Eddig leginkább a kiságya fölé szerelt zenélős forgó kötötte le a figyelmét. Hason fekve ügyesen tartja magát és akkor is, ha az ölünkben van. Nagyon erős kiscsaj már most. :)
Fürdeni imád! Apája fürdeti minden este. Ez az elejétől így volt betervezve, mert ugye én itthon vagyok Vele egész nap és kell valamikor apás időszak is, így a pancsi az övé lett.
Sétálni, levegőn lenni és autózni is nagyon szeret. Ez utóbbinak majd akkor vesszük igazán hasznát, ha májusban megyünk haza - minimum 20 órás autóút.
Egyszóval imádnivaló a mi kis Drágaságunk, aki ma 1 hónapos. :)
2010/01/15
Már mosolyog :)
2 hetes koráig csak elalváskor illetve álmában mosolygott. 14 naposan viszont megajándékozta Apáját első mosolyával.
Azóta is sokat mosolyog, nagyon édes tud lenni. :))) Fürödni igazán szeret, akkor mindig fülig ér a szája. :)
Oh, és ma vagyunk 3 hetesek. Tegnap volt itt először a HV (health visitor), aki le is mérte. Már 4050 grammnál járunk (születési súlyúnk 3597 gramm volt, hazajövős pedig 3520 gramm).
Azóta is sokat mosolyog, nagyon édes tud lenni. :))) Fürödni igazán szeret, akkor mindig fülig ér a szája. :)
Oh, és ma vagyunk 3 hetesek. Tegnap volt itt először a HV (health visitor), aki le is mérte. Már 4050 grammnál járunk (születési súlyúnk 3597 gramm volt, hazajövős pedig 3520 gramm).
Szüléstörténetünk
2009.december 16-ra voltam kiírva. Úgy éreztem,hogy kislányunk kibújik majd e dátum elött. Ez viszont nem jött be,mert pici lánykánk úgy döntött,hogy megvárja,amíg a nagyszülei szerencsésen megérkeznek,s csak aztán indul útnak.
Párom szülei Szent este 8 körül érkeztek. Fájásaim kb. fél órával késöbb kezdödtek(épp meg tudtam enni az ünnepi vacsorát). Rögtön 5 percesekkel indítottunk,igaz még nem voltak túl erösek. Azért felhívtam a védönöt,aki ellátott tanácsokkal és mondta,hogy egyelöre maradjunk otthon. A fájások azonban gyorsan erösödtek,így 2 óra múlva újra hívtam és megbeszéltük,hogy megyünk be(max hazaküld,ha nincs elöre haladás). Éjfélre értünk be a kórházba. A védönö megvizsgált és mondta,hogy 4cm-re nyitva a méhszáj,irány a szülöszoba. Beköltöztünk a kádas szülöszobaba-ez volt a vágyam. Na,de mégsem került kipróbálásra a meleg víz. Fotelban ülve vajúdtam,úgy esett jól. Kb. 3 óra elteltével próbálkoztam négykézlábon,de az nagyon nem jött be. Itt szóltak,hogy átöltözhetek,ha szeretnék,így felvettem a hálóingem és felfeküdtem az ágyra. Ekkor már eléggé sürüek és nehezen elviselhetöek voltak a fájások. Próbálkoztam gázzal fájdalomcsillapításként,de azt nem nekem találták ki. Sokkal jobb volt az orron be,szájon ki. 4 óra körül vizsgált meg újra és akkor már majdnem el volt tünve a méhszáj. Szólt is,hogy ha úgy érzem nyomnom kell,akkor nyomjak nyugodtan. Az igazi tolófájások úgy 6 körül kezdödtek. Az azt megelözö fájások brutálisak voltak. Mondtam is apának,hogy legközelebb tuti kérek EDA-t.(De utólag visszagondolva nem is annyira szörnyü.Söt!)
A kitolási szakasz sajnos hosszúra nyúlt,meg volt akadva szegénykém. Több pozícióban is próbáltam nyomni,de semmi nem segített. Ezért úgy döntött a védönö,hogy levisz a szülészetre,doki is nézzen meg. De mire leértünk,beindultak a dolgok(valószínüleg a liftezésnek köszönhetöen). Így tündéri kislányunk egy kis gátmetszés segítségével 2009.december 25-én 9 óra 4 perckor látta meg a napvilágot 10/10-es apgarral és 3597grammal. Büszke vagyok magamra,amiért mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül végig csináltam.:-) És osztom azok véleményét,hogy amikor rád teszik rögtön elfelejtesz mindent. Mi csak bögtünk apájával.
Néha még a mai napig sem hiszem el, hogy ezt a gyönyörűséget mi ketten hoztuk össze :-) és én hoztam Őt a világra. Ha nem lenne a gátsebem, azt gondolnám, hogy csak úgy idepottyantották nekünk a mi kis Tündérkénket. (Ennyire megszépülnek az emlékek a szülésről - legalábbis nálam.)
Párom szülei Szent este 8 körül érkeztek. Fájásaim kb. fél órával késöbb kezdödtek(épp meg tudtam enni az ünnepi vacsorát). Rögtön 5 percesekkel indítottunk,igaz még nem voltak túl erösek. Azért felhívtam a védönöt,aki ellátott tanácsokkal és mondta,hogy egyelöre maradjunk otthon. A fájások azonban gyorsan erösödtek,így 2 óra múlva újra hívtam és megbeszéltük,hogy megyünk be(max hazaküld,ha nincs elöre haladás). Éjfélre értünk be a kórházba. A védönö megvizsgált és mondta,hogy 4cm-re nyitva a méhszáj,irány a szülöszoba. Beköltöztünk a kádas szülöszobaba-ez volt a vágyam. Na,de mégsem került kipróbálásra a meleg víz. Fotelban ülve vajúdtam,úgy esett jól. Kb. 3 óra elteltével próbálkoztam négykézlábon,de az nagyon nem jött be. Itt szóltak,hogy átöltözhetek,ha szeretnék,így felvettem a hálóingem és felfeküdtem az ágyra. Ekkor már eléggé sürüek és nehezen elviselhetöek voltak a fájások. Próbálkoztam gázzal fájdalomcsillapításként,de azt nem nekem találták ki. Sokkal jobb volt az orron be,szájon ki. 4 óra körül vizsgált meg újra és akkor már majdnem el volt tünve a méhszáj. Szólt is,hogy ha úgy érzem nyomnom kell,akkor nyomjak nyugodtan. Az igazi tolófájások úgy 6 körül kezdödtek. Az azt megelözö fájások brutálisak voltak. Mondtam is apának,hogy legközelebb tuti kérek EDA-t.(De utólag visszagondolva nem is annyira szörnyü.Söt!)
A kitolási szakasz sajnos hosszúra nyúlt,meg volt akadva szegénykém. Több pozícióban is próbáltam nyomni,de semmi nem segített. Ezért úgy döntött a védönö,hogy levisz a szülészetre,doki is nézzen meg. De mire leértünk,beindultak a dolgok(valószínüleg a liftezésnek köszönhetöen). Így tündéri kislányunk egy kis gátmetszés segítségével 2009.december 25-én 9 óra 4 perckor látta meg a napvilágot 10/10-es apgarral és 3597grammal. Büszke vagyok magamra,amiért mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül végig csináltam.:-) És osztom azok véleményét,hogy amikor rád teszik rögtön elfelejtesz mindent. Mi csak bögtünk apájával.
Néha még a mai napig sem hiszem el, hogy ezt a gyönyörűséget mi ketten hoztuk össze :-) és én hoztam Őt a világra. Ha nem lenne a gátsebem, azt gondolnám, hogy csak úgy idepottyantották nekünk a mi kis Tündérkénket. (Ennyire megszépülnek az emlékek a szülésről - legalábbis nálam.)
2010/01/14
Előzmények :)
Kezdetek
Történetünk 2003. április 1-én kezdődik. :)
Aznap délután fedeztük fel egymást az akkoriban nagyon menő sms-fórumon. Kapcsolatunk tehát üzenetváltások, illetve telefonhívások hadával indult. Nem nagyon bíztam a dologban, mivel 300 km volt köztünk a távolság és sajnos volt már „szerencsém” az ígérgetős, de semmit sem tevő pasikhoz. Hamar kiderült, hogy Ő nem ilyen. Ő ugyanis két heti telefonkapcsolat után vette a bátorságot és egy egész hétvégére eljött hozzám. Én 26 éves voltam akkor, Ő pedig 28.Az elejétől fogva imádtam, ritka kedves és jólelkű pasi. Szerencsére az érzés kölcsönös volt. Olyannyira, hogy 1 hónapnyi ismeretség után összeköltöztünk. Ezúttal én vettem a bátorságom. Ugyanis nem csupán Vele, de az egész családjával összeköltöztem. Nem volt egyszerű, mivel nem vagyok az a túl könnyen alkalmazkdó típus. Szerencsémre viszont nagyon kedves a családja – főleg az anyukája. 1 évig éltünk velük. Akkor jött ugyanis életünk nagy lehetősége – munkaajánlat Angliában.
Angliai életünk és kettőnk igazi közös élete 2004. június 24-én indult. Akkor repültünk ugyanis Budapestről Londonba. Nekem ez volt életem első repülőútja, így be is voltam tojva rendesen. Párom számára már nem volt újdonság a repülés, egyszer már volt benne része. Na de Ő amúgy sem az a tojós típus. Szóval Ő totál nyugodt volt és próbált engem is megnyugtatni – nem sok sikerrel. De a felszállás után idővel elmúlt a félelmem, olyannyira, hogy mire Londonba értünk kifejezetten megszerettem a repülést.
Azt tudni kell, hogy nulla angol tudással jöttünk ki. Akkoriban ez volt a főnökünk mániája, mivel biztosra vette, hogy ha nem tudjuk a nyelvet, akkor megszökni sem tudunk. Persze erre jó páran rácáfoltak.
Mi jól viselkedtünk, maradtunk. Én takarítottam, a párom karbantartott egy-egy idősek otthonában. Párom még most is náluk dolgozik. A főnök sajna már nem ugyanaz. Én 2 év után váltottam. Nem tetszett az, hogy magyarokkal és szlovákokkal dolgoztam, az angolom pedig semmit sem fejlődött. Mert voltak akik nem törődtek a nyelvtanulással, csak a pénzzel. Viszont mi egy pár hónap után annyira megszerettük az itteni életet, hogy úgy döntöttünk végleg kint maradunk. Ehhez meg ugye kellett, hogy jól beszéljük a nyelvet, így munka mellett belevetettük magunkat a nyelvtanulásba. Meg is lett az eredménye. Mostanra mindkettőnknek jó az angolja és erre büszkék vagyunk.
Esküvőnk
Esküvőnk 2007. május 26-án volt Witney-ben, Angliában.
Házasságkötésünk időpontjáról és helyszínéről viszonylag sokat tanakodtunk. A fő gond az volt, hogy mi Angliában, a szüleink és családunk otthon. Plusszba jött még az, hogy családjaink 300 km-re laknak egymástól. Én mindenképp május 26-ai esküvőt szerettem volna (ekkor van a szülinapom is) nagy lakodalommal. Párom támogatta is az ötletet. Viszont rájöttünk, hogy Angliából elintézni egy otthoni esküvőt elég időigényes és költséges lett volna. Így hosszas töprengés után úgy döntöttünk, Angliában házasodunk szűk baráti körben. Egyeztettünk a szülőkkel is, akik szerencsére elég nyitottak és nem akadékoskodtak. A 30-ik szülinapomon mondtuk ki a boldogító igent a witney-i községhivatalban. Az egész ceremónia csupán 15 percig tartott, ezen meg is lepődtünk,de nem igazán bántuk a gyorsesküvőt.
Gyermekvállalás(eredetileg irva 2009.augusztus 7-én)
2007 elején döntöttünk úgy, hogy itt az ideje egy utódnak. Nem is tellett bele sok idő, csupán 2 hónap, és várandós voltam. Hab a tortán, hogy pont az esküvőnk előtt pár nappal derült ki. Örömünk viszont nem volt felhőtlen és sajnos nem is tartott tovább 3 hónapnál. Pecsételgettem szinte folyamatosan úgy a 9-ik héttől. Elküldtek korai ultrahangra, de azon mindent rendben találtak. Ma már tudom, hogy tapasztalatlan voltam és ha kérdeztem volna, akoor tuti nem küldenek el 5 percnyi vizsgálat után. A terhesség a 12-ik héten szakadt meg, elvetéltem... Angyalka lett a mi drága kisfiunkból. Merthogy a vetélés utáni vizsgálatok során ez is kiderült, hogy fiúcska volt a pocaklakónk. Továbbá az is kiderült, hogy a vetélést felszálló fertőzés okozta. Ez nagyon megviselt. Magamat okoltam. Depressziós lettem és mindenáron babát akartam. Semmi más nem érdekelt. Persze nem történt semmi... Már azon vaciláltunk, hogy ha ez így folytatódik orvoshoz kell mennünk. Barátok is ezt tanácsolták. De én tudtam, hogy nincs gond velünk, hisz az első babánk is könnyen megfogant és egészséges magzat volt. A lelkiállapotom okozta a problémát... 13 egész hónapig nem történt semmi. Aztán a 14-ikben megfogant egy pici élet. Hirtelen kivirágzott minden, nagyon boldog lettem. Ennek a babának viszont még kevesebb ideig örülhettünk csak. Őt a 8-ik terhességi héten veszítettük el. Ez idén januárban történt. Érdekes módon ennek a babának az elvesztése nem viselt meg túlzottan (talán azért, mert már a 6-ik héten elhalt...). Sőt! Furcsamódon visszaadta régi önmagamat. Újra olyan lettem, mint az első vetélés előtt voltam. Ez az állapot megis hozta az eredményét. Ugyanis 2 hónappal később újra bebabásodtam. Ezúttal úgy éreztem, hogy most minden rendben lesz. Rendben kell lennie! És szerencsére így is van. Volt ugyan egy picike vérzés a 6-ik héten, amitől nagyon bepánikoltam, de szerencsére semmi komoly. Viszont emiatt táppénzre mentem és a 12-ik hétig itthon voltam. Most már a 22-ik hetet tapossuk.
1 hete voltunk genetikai ultrahangon, ahol kiderült, hogy kislányunk lesz és minden a legnagyobb rendben van vele. Nagyon boldogok vagyunk!
Pici lánykánk pedig nagyon aktív. A világ legcsodálatosabb érzése az, hogy érzem Őt mozogni.
A másik csodálatos dolog pedig az, hogy már vásárolgathatunk neki dolgokat. Van is már egy pár ruhácskája, sőt a kiságy is megvan. Most már nem érdekelnek a nekem való ruhák és egyéb dolgok. Bárhová is megyünk, csak a babaholmikat nézzük.
Történetünk 2003. április 1-én kezdődik. :)
Aznap délután fedeztük fel egymást az akkoriban nagyon menő sms-fórumon. Kapcsolatunk tehát üzenetváltások, illetve telefonhívások hadával indult. Nem nagyon bíztam a dologban, mivel 300 km volt köztünk a távolság és sajnos volt már „szerencsém” az ígérgetős, de semmit sem tevő pasikhoz. Hamar kiderült, hogy Ő nem ilyen. Ő ugyanis két heti telefonkapcsolat után vette a bátorságot és egy egész hétvégére eljött hozzám. Én 26 éves voltam akkor, Ő pedig 28.Az elejétől fogva imádtam, ritka kedves és jólelkű pasi. Szerencsére az érzés kölcsönös volt. Olyannyira, hogy 1 hónapnyi ismeretség után összeköltöztünk. Ezúttal én vettem a bátorságom. Ugyanis nem csupán Vele, de az egész családjával összeköltöztem. Nem volt egyszerű, mivel nem vagyok az a túl könnyen alkalmazkdó típus. Szerencsémre viszont nagyon kedves a családja – főleg az anyukája. 1 évig éltünk velük. Akkor jött ugyanis életünk nagy lehetősége – munkaajánlat Angliában.
Angliai életünk és kettőnk igazi közös élete 2004. június 24-én indult. Akkor repültünk ugyanis Budapestről Londonba. Nekem ez volt életem első repülőútja, így be is voltam tojva rendesen. Párom számára már nem volt újdonság a repülés, egyszer már volt benne része. Na de Ő amúgy sem az a tojós típus. Szóval Ő totál nyugodt volt és próbált engem is megnyugtatni – nem sok sikerrel. De a felszállás után idővel elmúlt a félelmem, olyannyira, hogy mire Londonba értünk kifejezetten megszerettem a repülést.
Azt tudni kell, hogy nulla angol tudással jöttünk ki. Akkoriban ez volt a főnökünk mániája, mivel biztosra vette, hogy ha nem tudjuk a nyelvet, akkor megszökni sem tudunk. Persze erre jó páran rácáfoltak.
Mi jól viselkedtünk, maradtunk. Én takarítottam, a párom karbantartott egy-egy idősek otthonában. Párom még most is náluk dolgozik. A főnök sajna már nem ugyanaz. Én 2 év után váltottam. Nem tetszett az, hogy magyarokkal és szlovákokkal dolgoztam, az angolom pedig semmit sem fejlődött. Mert voltak akik nem törődtek a nyelvtanulással, csak a pénzzel. Viszont mi egy pár hónap után annyira megszerettük az itteni életet, hogy úgy döntöttünk végleg kint maradunk. Ehhez meg ugye kellett, hogy jól beszéljük a nyelvet, így munka mellett belevetettük magunkat a nyelvtanulásba. Meg is lett az eredménye. Mostanra mindkettőnknek jó az angolja és erre büszkék vagyunk.
Esküvőnk
Esküvőnk 2007. május 26-án volt Witney-ben, Angliában.
Házasságkötésünk időpontjáról és helyszínéről viszonylag sokat tanakodtunk. A fő gond az volt, hogy mi Angliában, a szüleink és családunk otthon. Plusszba jött még az, hogy családjaink 300 km-re laknak egymástól. Én mindenképp május 26-ai esküvőt szerettem volna (ekkor van a szülinapom is) nagy lakodalommal. Párom támogatta is az ötletet. Viszont rájöttünk, hogy Angliából elintézni egy otthoni esküvőt elég időigényes és költséges lett volna. Így hosszas töprengés után úgy döntöttünk, Angliában házasodunk szűk baráti körben. Egyeztettünk a szülőkkel is, akik szerencsére elég nyitottak és nem akadékoskodtak. A 30-ik szülinapomon mondtuk ki a boldogító igent a witney-i községhivatalban. Az egész ceremónia csupán 15 percig tartott, ezen meg is lepődtünk,de nem igazán bántuk a gyorsesküvőt.
Gyermekvállalás(eredetileg irva 2009.augusztus 7-én)
2007 elején döntöttünk úgy, hogy itt az ideje egy utódnak. Nem is tellett bele sok idő, csupán 2 hónap, és várandós voltam. Hab a tortán, hogy pont az esküvőnk előtt pár nappal derült ki. Örömünk viszont nem volt felhőtlen és sajnos nem is tartott tovább 3 hónapnál. Pecsételgettem szinte folyamatosan úgy a 9-ik héttől. Elküldtek korai ultrahangra, de azon mindent rendben találtak. Ma már tudom, hogy tapasztalatlan voltam és ha kérdeztem volna, akoor tuti nem küldenek el 5 percnyi vizsgálat után. A terhesség a 12-ik héten szakadt meg, elvetéltem... Angyalka lett a mi drága kisfiunkból. Merthogy a vetélés utáni vizsgálatok során ez is kiderült, hogy fiúcska volt a pocaklakónk. Továbbá az is kiderült, hogy a vetélést felszálló fertőzés okozta. Ez nagyon megviselt. Magamat okoltam. Depressziós lettem és mindenáron babát akartam. Semmi más nem érdekelt. Persze nem történt semmi... Már azon vaciláltunk, hogy ha ez így folytatódik orvoshoz kell mennünk. Barátok is ezt tanácsolták. De én tudtam, hogy nincs gond velünk, hisz az első babánk is könnyen megfogant és egészséges magzat volt. A lelkiállapotom okozta a problémát... 13 egész hónapig nem történt semmi. Aztán a 14-ikben megfogant egy pici élet. Hirtelen kivirágzott minden, nagyon boldog lettem. Ennek a babának viszont még kevesebb ideig örülhettünk csak. Őt a 8-ik terhességi héten veszítettük el. Ez idén januárban történt. Érdekes módon ennek a babának az elvesztése nem viselt meg túlzottan (talán azért, mert már a 6-ik héten elhalt...). Sőt! Furcsamódon visszaadta régi önmagamat. Újra olyan lettem, mint az első vetélés előtt voltam. Ez az állapot megis hozta az eredményét. Ugyanis 2 hónappal később újra bebabásodtam. Ezúttal úgy éreztem, hogy most minden rendben lesz. Rendben kell lennie! És szerencsére így is van. Volt ugyan egy picike vérzés a 6-ik héten, amitől nagyon bepánikoltam, de szerencsére semmi komoly. Viszont emiatt táppénzre mentem és a 12-ik hétig itthon voltam. Most már a 22-ik hetet tapossuk.
1 hete voltunk genetikai ultrahangon, ahol kiderült, hogy kislányunk lesz és minden a legnagyobb rendben van vele. Nagyon boldogok vagyunk!
Pici lánykánk pedig nagyon aktív. A világ legcsodálatosabb érzése az, hogy érzem Őt mozogni.
A másik csodálatos dolog pedig az, hogy már vásárolgathatunk neki dolgokat. Van is már egy pár ruhácskája, sőt a kiságy is megvan. Most már nem érdekelnek a nekem való ruhák és egyéb dolgok. Bárhová is megyünk, csak a babaholmikat nézzük.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
