Az úgy volt, hogy várandósan még hevesen tiltakoztam az egy ágyban alvás ellen. Egy szobában is csak 6 hétig terveztük. Most viszont már lassan 8 hetesek leszünk és Kiscsibém még mindig velünk alszik. Ez még rendben is lenne, de az utóbbi két hétben valahogy nem akar az ágyikójában aludni... Ha ölbe veszem, elalszik, de mihelyt visszarakom a mózesébe, rögtön nyitva vannak a szemei. Egy ilyan alkalommal, kb. 2 hete, magunk közé fektettem, mivel az én fejem már majd leesett az álmosságtól, és láss csodát a Kisasszony seperc alatt elaludt! Azóta is köztünk alszik, de csakis akkor, ha a mózesben nem megy az elalvás. Mert van, amikor sikerül.
A hétvégén elhatároztuk, hogy itt az ideje hozzászoktatni-megtanítani egy esti rendszerre, miszerint 7-kor fürdés, utána még egy kis nézelődés (kizárólag a a szobájában), majd vacsi és alvás (egyedül a szobájában). Ma kezdeném a hozzászoktatást, de előre félek, mert tegnap este például 11-ig fent volt a Drágám! Tágra nyílt szemekkel leselkedett, mintha nappal lenne. Egyszer elaludt a nappaliban a pihenőszékében és amikor úgy gondoltam, hogy már mélyen alszik, fel lehet vinni, felébredt. Akkor még próbálkoztam az altatásával, meg egy kis kajával is, mert akkor már 3 óra eltelt az utolsó evés óta, de egyikkel sem jártam sikerrel. Így fogtam és felvittem, mondván most már nekem sem ártana lefeküdni. Beletettem a mózesébe, de ott csak fészkelődött, tekergette magát, nem akart aludni. Ezért tegnap este újra köztünk aludt el.
Az uram nem híve ennek az együtt alvásnak, amit meg is értek. Én sem voltam híve, de most már látom, hogy valamikor nagyon is jól jön. Mert például egyszerűbb visszatenni a szájába a cumit, vagy megsimizni a buksiját, ha mellettem van. Most úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy élnék én kettős életet - értem ezalatt, hogy aludnék a lányommal, amikor igényli, de ugyanúgy összebújnék a párommal is - hogy mindenkinek jó legyen. De sajnos ez nem kivitelezhető, mivel a gyerekszoba olyan kicsi, hogy oda már semmi sem fér be. Egyszer aludtunk már ott Kiscsibémmel próbaként, de az nem volt valami jó a számomra, mert a földön kellett feküdnöm. Szóval a helyzetünk most nem a legjobb, de ezt nem panaszkodásképpen mondom, mert az ember lányának az ilyen legyen a legkisebb gondja. Hisz Hannah alapjában véve nagyon jó baba, keveset sír, sokat mosolyog. Szóval ezen a picike alvás gondon kívül minden szép és jó. :)