Hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy keresünk Hannusnak egy Childminder-t. Magyarul gyermekfelügyelő. Egy ilyen childminder a saját házában vigyáz 4-5-6 gyerekre. Akit mi találtunk, annak most épp csak egy 3 év alatti gyerkőce van (2 éves kisfiú), plusz a saját 2 éves kisfia. Hannah a harmadik gyermek nála, de egyszerre mindhármójukat nem vállalja be. Szerencsénkre a kisfiú csak hétfő-kedd-szerda van vele, így Hannah tud menni csütörtök-péntek, ami nekünk tökéletes. Még az is jó, hogy nem kell egyszerre sok gyerekhez hozzászoknia, hisz csak Jake van ( a childminder kisfia).
Na, ma ment először úgy, hogy ott is hagytam. Előtte két alkalommal voltunk együtt,de szerencsére már akkor is jól lefoglalták a játékok. Ma pedig simán ment be, amikor Hana ajtót nyitott és letelepedett Jake mellé tévézni. :) Nem foglalkozott azzal, hogy anya ott van-e. Örültem is, meg rossz is volt... Rossz volt otthagyni, de mivel nem keresett, így gyorsan kisurrantam. 1 órát volt és nem sírt, pedig idegen nyelvű a környezet neki. Annyira belemerült a játszásba, hogy amikor Hana öltöztetni kezdte (útközben taliztunk a városban) a kisasszony nem nagyon akart útnak indulni. A jövő héten már két órára megy, utána pedig csütörtök-péntek 3-3 órára. A cél az egész nap, mert úgy több mindent tudna tanulni a Hana-tól és jobban ráragadna az angol. Aztán szeptembertől majd bölcsibe megy, mert ahogy a singing group-ban elnéztem, ott is jól el lenne.
Sokat paráztam azon, hogy menjen-e/ne mejnen-e, meg mikortól, meg hova, stb. De rájöttem, hogy ezt az egészet csak mi, szülők aggódjuk túl, mert a gyerkőcök tök jól elvannak és beilleszkednek az idegen nyelvű társaságba. Persze vannak kivételek, de én örülök, hogy mi ilyen szerencsések vagyunk és Hannah könnyen szocializálódik.
