Szüléstörténetünk

2009.december 16-ra voltam kiírva. Úgy éreztem,hogy kislányunk kibújik majd e dátum elött. Ez viszont nem jött be,mert pici lánykánk úgy döntött,hogy megvárja,amíg a nagyszülei szerencsésen megérkeznek,s csak aztán indul útnak.
Párom szülei Szent este 8 körül érkeztek. Fájásaim kb. fél órával késöbb kezdödtek(épp meg tudtam enni az ünnepi vacsorát). Rögtön 5 percesekkel indítottunk,igaz még nem voltak túl erösek. Azért felhívtam a védönöt,aki ellátott tanácsokkal és mondta,hogy egyelöre maradjunk otthon. A fájások azonban gyorsan erösödtek,így 2 óra múlva újra hívtam és megbeszéltük,hogy megyünk be(max hazaküld,ha nincs elöre haladás). Éjfélre értünk be a kórházba. A védönö megvizsgált és mondta,hogy 4cm-re nyitva a méhszáj,irány a szülöszoba. Beköltöztünk a kádas szülöszobaba-ez volt a vágyam. Na,de mégsem került kipróbálásra a meleg víz. Fotelban ülve vajúdtam,úgy esett jól. Kb. 3 óra elteltével próbálkoztam négykézlábon,de az nagyon nem jött be. Itt szóltak,hogy átöltözhetek,ha szeretnék,így felvettem a hálóingem és felfeküdtem az ágyra. Ekkor már eléggé sürüek és nehezen elviselhetöek voltak a fájások. Próbálkoztam gázzal fájdalomcsillapításként,de azt nem nekem találták ki. Sokkal jobb volt az orron be,szájon ki. 4 óra körül vizsgált meg újra és akkor már majdnem el volt tünve a méhszáj. Szólt is,hogy ha úgy érzem nyomnom kell,akkor nyomjak nyugodtan. Az igazi tolófájások úgy 6 körül kezdödtek. Az azt megelözö fájások brutálisak voltak. Mondtam is apának,hogy legközelebb tuti kérek EDA-t.(De utólag visszagondolva nem is annyira szörnyü.Söt!)
A kitolási szakasz sajnos hosszúra nyúlt,meg volt akadva szegénykém. Több pozícióban is próbáltam nyomni,de semmi nem segített. Ezért úgy döntött a védönö,hogy levisz a szülészetre,doki is nézzen meg. De mire leértünk,beindultak a dolgok(valószínüleg a liftezésnek köszönhetöen). Így tündéri kislányunk egy kis gátmetszés segítségével 2009.december 25-én 9 óra 4 perckor látta meg a napvilágot 10/10-es apgarral és 3597grammal. Büszke vagyok magamra,amiért mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül végig csináltam.:-) És osztom azok véleményét,hogy amikor rád teszik rögtön elfelejtesz mindent. Mi csak bögtünk apájával.
Néha még a mai napig sem hiszem el, hogy ezt a gyönyörűséget mi ketten hoztuk össze :-) és én hoztam Őt a világra. Ha nem lenne a gátsebem, azt gondolnám, hogy csak úgy idepottyantották nekünk a mi kis Tündérkénket. (Ennyire megszépülnek az emlékek a szülésről - legalábbis nálam.)